|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 9 találat | lapozás: 1-9 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Geréb Péter 2004. december 20.„Örvendhetünk, hogy nemzetünknek még vannak olyan nagyjai, akik önzetlenül dolgoznak népünk megmaradásáért” – mondta a Julianus Alapítvány díjátadó ünnepségét megelőzően Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes. A csíkszeredai alapítvány első román díjazottja, Smaranda Enache emberjogi aktivista hosszas, elismerő taps közepette vette át a díjat. A budapesti dr. Atzél Endre a moldvai csángómagyarokért végzett karitatív tevékenységéért, az 1989-ben Magyarországra menekülő magyarok intézményes támogatásáért vehette át az elismerést. Az idei díjazottak listáján a brüsszeli dr. Kállay Oszkár, dr. Czirják Árpád kolozsvári kanonok, Lapohos András ördöngösfüzesi tanár, valamint Kovács Miklós kárpátaljai politikus szerepelt. A város legkiemelkedőbb személyiségeit díjazta a nagyváradi önkormányzat a Kiválóságok gáláján. A tizenöt terület közül kilencben magyar jelölt nyerte el a város címerével díszített szobrocskát és a huszonötmillió lejes pénzjutalmat. A képzőművészek közül Jakobovits Márta, a legjobb színész kategóriában pedig Kiss Törék Ildikó, a Kiss Stúdió Színház alapítója kapta a fődíjat. Thurzó Sándor, a Varadinum vonósnégyes alapítója a legjobb zenész, Tóth Márta, az Ady Endre Gimnázium igazgatója az oktatás kategóriában vette át a jutalmat. Az év nagykövete Tóth István, a Tavirózsa fotóklub és a Foto Art Galéria alapítója, a szociális téren nyújtott tevékenységéért Rajna József, a Caritas Catholica vezetője kapta meg a díjat, az elismerésre legméltóbb fiatal Debreczeni Sándor, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség elnöke. A sport kategóriában Nyisztor Sándor vívót jutalmazták, aki az idei athéni ötkarikás játékokon képviselte a várost. A sajtó kategóriában győztes Szűcs László, az Ady Endre Sajtókollégium igazgatója a pénzdíj egy részét egy ferences apácának, Zita nővérnek ajánlotta föl, aki az elmúlt évtizedekben sokat tett a városért, az utóbbi időben pedig szegény sorban él. Díszoklevéllel tüntetett ki Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester évzáró fogadásán több magánszemélyt és szervezetet. A főtéri Emlékezés Parkjának alkotói közül ketten, Blaskó János szobrászművész és Heil Tibor építészmérnök részesült a kitüntetésben. Díjazták az Artera Alapítványt, a Székely Dalegyletet, a Balázs Ferenc Vegyeskart, Gergely József mesterszakácsot, a Mallersdorfi Ferences Apácarendet, az udvarhelyi Fafaragók Szövetségét, valamint Ilyés Ferenc futballistát, Hosszú Attila vállalkozót és Geréb Péter matematikatanárt. /Díjözön az éves munkáért. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./2012. július 9.Tiltakozik a református egyház a Székely Mikó Kollégium ügyében hozott ítélet ellenAz Erdélyi Református Egyházkerület a történteket „visszaállamosítási kísérletként" értelmezi. Állásfoglalásban tiltakozott az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése az ellen a bírósági határozat ellen, amely megsemmisítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását, és amely börtönbüntetésre ítélte a visszaszolgáltatásról szóló döntést meghozó személyeket. A Pap Géza püspök és Geréb Péter főgondnok által aláírt dokumentum szerint a Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlését „mélyen megdöbbentette és fölháborította" a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében június 29-én hozott bírósági ítélet. Az Erdélyi Református Egyházkerület „anyagi és erkölcsi megkárosítását" eredményező döntést az egyházkerület „az igazságosság és a jogosság megcsúfolásának" tekinti, a történteket pedig „visszaállamosítási kísérletként" értelmezi. A közgyűlés az ellen is felemelte szavát, hogy a bíróság a visszaszolgáltató bizottság tagjait – Marosán Tamást, Markó Attilát és Silviu Climet – három-három évi szabadságvesztésre ítélte. Az egyházkerületi közgyűlés leszögezte: az érvényben lévő törvények világossá teszik, hogy az államosított épületeket az egykori tulajdonosnak kell visszaszolgáltatni. Az 1948-as államosítási törvényben pedig az áll, hogy az épületegyüttest a református egyháztól vették el. Az egyház álláspontját erősíti az a tény is, hogy a Brassói Táblabíróság 2006-ban már jogerős ítéletben megállapította: a kollégium épületei az egyház tulajdonát képezik. Az egyházkerület azt is sérelmezi, hogy a bíróság az „államnak okozott 1,13 millió lejes (76 millió forintos) kár" megtérítésére kötelezte. Hangsúlyozta: az egyházkerület az épület javítására, a benne folyó oktatás korszerűsítésére saját alapból 2,9 millió lejt (195 millió forintot) fektetett be. „Az egyházunk és a visszaszolgáltató bizottság tagjai ellen kezdeményezett eljárás olyan koncepciós per, amely az erdélyi magyarság elleni támadás félreérthetetlen jele, és amely precedens-értékével kezdetét jelentheti egy küszöbönálló visszaállamosítási folyamatnak" – áll az állásfoglalásban. Az egyházkerület leszögezi, hogy az ítélethozatal megrendítette bizalmát a romániai igazságszolgáltatásban, ez pedig indokolttá teszi a romániai igazságszolgáltatás és a visszaszolgáltatási folyamat nemzetközi megfigyelését. A buzaui bíróság június 29-én hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy jogtalanul szolgáltatták vissza a református egyháznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ingatlanait, ezek ugyanis a bíróság szerint nem az egyház pénzéből, hanem nagyobb részben közadakozásból épültek. MTI Erdély.ma 2012. július 9.TILTAKOZIK AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETAz Erdélyi Református Egyházkerület Közgyűlésén állásfoglalás született a román államnak a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ingatlanjainak visszaállamosítására tett kísérlete ügyében. A Pap Géza püspök és Geréb Péter főgondnok által jegyzett közleményben kifejtik: az Erdélyi Református Egyházkerület Közgyűlését – mint 400 ezer református hívő legfőbb képviseleti testületét – mélyen megdöbbentette és felháborította a romániai igazságszolgáltatásnak a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ügyében hozott legutóbbi döntése, amely az Erdélyi Református Egyházkerületnek, mint jogos tulajdonosnak az anyagi és erkölcsi megkárosítását hozta magával. Az Erdélyi Református Egyházkerület Közgyűlése egyúttal felemeli szavát az ellen is, hogy a buzăui bíróság a visszaszolgáltató bizottság tagjait: Marosán Tamást, az EREK volt jogtanácsosát, Markó Attila államtitkárt és Clim Silviut, az igazságügyi minisztérium tanácsosát hamis vádak alapján 3-3 év szabadságvesztésre ítélte. Az elmondottak alapján az Erdélyi Református Egyházkerület Közgyűlése szerint az egyház és a visszaszolgáltató bizottság tagjai ellen kezdeményezett eljárás olyan koncepciós per, amely az erdélyi magyarság elleni támadás félreérthetetlen jele, és amely precedens értékével kezdetét jelentheti egy küszöbön álló visszaállamosítási folyamatnak. Szabadság (Kolozsvár) 2012. július 9.Az erdélyi magyarság elleni támadás (Mikó-ügy)A református egyház és a visszaszolgáltató bizottság tagjai ellen kezdeményezett eljárás olyan koncepciós per, amely az erdélyi magyarság elleni támadás félreérthetetlen jele, és amely precedens értékével kezdetét jelentheti egy küszöbön álló visszaállamosítási folyamatna... ...– áll abban az állásfoglalásban, amellyel az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése tiltakozik ama bírósági határozat ellen, amely megsemmisítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását, és amely börtönbüntetésre ítélte a visszaszolgáltatásról szóló döntést meghozókat. A Pap Géza püspök és Geréb Péter főgondnok által aláírt dokumentum szerint a Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlését mélyen megdöbbentette és fölháborította a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében június 29-én hozott bírósági ítélet. Az Erdélyi Református Egyházkerület anyagi és erkölcsi megkárosítását eredményező döntést az egyházkerület az igazságosság és a jogosság megcsúfolásának tekinti, a történteket pedig visszaállamosítási kísérletként értelmezi. A közgyűlés az ellen is felemelte szavát, hogy a bíróság a visszaszolgáltató bizottság tagjait – Marosán Tamást, Markó Attilát és Silviu Climet – három-három évi szabadságvesztésre ítélte. A testület leszögezte: az érvényben lévő törvények világossá teszik, hogy az államosított épületeket az egykori tulajdonosnak kell visszaszolgáltatni. Az 1948-as államosítási törvényben pedig az áll, hogy az épületegyüttest a református egyháztól vették el. Az egyház álláspontját erősíti az a tény is, hogy a Brassói Táblabíróság 2006-ban már jogerős ítéletben megállapította: a kollégium épületei az egyház tulajdonát képezik. Az egyházkerület azt is sérelmezi, hogy a bíróság „az államnak okozott 1,13 millió lejes kár” megtérítésére kötelezte. Hangsúlyozta: az egyházkerület az épület javítására, a benne folyó oktatás korszerűsítésére saját alapból 2,9 millió lejt fektetett be. Az egyházkerület leszögezi, hogy az ítélethozatal megrendítette bizalmát a romániai igazságszolgáltatásban, ez pedig indokolttá teszi a romániai igazságszolgáltatás és a visszaszolgáltatási folyamat nemzetközi megfigyelését. Háromszék (Sepsiszentgyörgy 2012. július 20.Tiltakozik a református egyház zsinataA Romániai Református Egyház Zsinata 2012. július 13-án tartott ülésén a Királyhágómelléki Református Egyházkerület javaslatára a következő határozatot hozza: Megbotránkozással értesültünk a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának híréről, a Visszaszolgáltatási (restitúciós) Bizottság tagjainak letöltendő börtönbüntetéséről és az Erdélyi Református Egyházkerületre kiszabott pénzbüntetésről. Úgy tekintjük, hogy ami jelenleg Romániában az igazságszolgáltatás terén történik, az az Egyház, a magyarság és a jogállamiság elleni durva támadás, egyben az Európai Unióban élő polgárok elleni vétség is. Felkérjük az illetékes hatóságokat, hogy sürgősen akadályozzák meg a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium törvénytelen visszaállamosításának súlyosbodó folyamatát, ami a buzăui bíróság június 28-i ítéletét követően a láthatóan törékeny demokratikus viszonyokból vissza akarja kényszeríteni az egyházat és híveit az 1989 előtti sötét diktatúrába. Hittel és reménységgel fordulunk a Romániában élő összes vallási felekezethez és kérjük, hogy közös fellépéssel követeljék velünk együtt: – a jogállamiság elvének következetes érvényesítését, – a restitutio in integrum maradéktalan megvalósulását, – a jogsértő visszaállamosítási törekvések azonnali megszüntetését. A Romániai Református Egyház Zsinata felkéri lelkipásztorait és híveit, hogy imádkozzanak Románia demokratikus működésében tapasztalható súlyos fogyatékosságok felszámolásáért, a törvény, az igazság és a méltányosság betartásáért, egyházunk Krisztust követő közösségéért. Kolozsvár, 2012. július 13-án A Romániai Református Egyház Zsinata Dr. Pap Géza, püspök, Erdélyi Református Egyházkerület, elnök Csűry István, püspök, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, elnök Geréb Péter, főgondnok, Erdélyi Református Egyházkerület, elnök Varga Attila, főgondnok, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, elnök Szabadság (Kolozsvár) 2013. június 29.Semmit Isten nélkülEmléktábla a hitvalló tanárnőnek Június 14-én Óradnán a templom búcsúünnepét ülték meg a Kiss Attila plébános által pasztorált hívek. A Szentháromság búcsúra a környékbeli papság is eljött ünnepelni: Geréb Péter besztercei plébánossal és kerületi főesperessel koncelebrált Fechete Jenő dési ferences, Ráduly Béla ferences, Claudiu Oltean görögkatolikus feldrui plébános, Vranau Pavel óradnai görögkatolikus plébános, meghívottak voltak: Nechiti Lazar és Ganea Gheorghe. Az ünnepélyes szentmise főcelebránsa és szónoka Geréb Péter volt. A szentmise után leplezték le és áldották meg azt az emléktáblát, amelyet a nagyváradi születésű Bauer Ilona tanárnő halálának egyéves évfordulóján a templomban helyeztek el. A tanárnőről Geréb Péter azt mondta: ő az angyalok között van, közbenjárását is lehet kérni, hiszen angyalként élt. Mivel szülőhelyére temették el, nem Óradnára, ahol munkás életét a helyi közösség megbecsülésének örvendve töltötte, s ahol a radnaiaknak hiányzik, ezért készült a tábla, ezzel a szöveggel: „Ez a tábla Bauerné Madarász Ilona (1942–2013) Julianus-díjas tanár emlékére állíttatott, a római katolikus hívekért és a magyar gyermekekért végzett több mint 45 éves áldásos munkásságának elismeréseként”. A tanárnő a magyar–angol szak elvégzése után Óradnára követte férjét, és itt élte le munkás életét, nevelte a sajátjai mellett a gyermekeket az iskolában, tanította a nyelvét veszített nemzedékeket kultúrára, Isten- és emberszeretetre, anyanyelvük, nemzetük ismeretére. Már 1990 előtt is férjével együtt támasza volt a mindenkori római katolikus plébánosnak, a plébániának. Iskolai tevékenységén túl önkéntesen foglalkozott a ministránsokkal, s ha a kamasz fiúk közül bárkinek papi hivatás csírázott a lelkében, ő segített magyarul tanulni és felkészülni a kántoriskolai felvételire, az ott való helytállásra: Óradnán ugyanis nem működik magyar oktatás, még a családban sem a magyart használják az itteniek. Nihil sine Deo, hirdeti a tábla, Bauer Ilona életét, hitvallását jól kifejezve és összefoglalva: semmit Isten nélkül. Ebben követendő példa sokak számára, ahogyan egy Isten háta mögötti, eldugott helyen, ahol anyanyelvét alig használhatta, ő megtalálta az örömet, az életet szebbé tevő apróságokat, azt, ahol ő adhat és segíthet. Sosem panaszkodott, hogy magyar szakosként alig-alig tudott a rajongásig szeretett irodalommal foglalkozni, csupán hobbiként, hanem azt végezte mindig, amire szükség volt, ugyanakkor megtalálta azt a helyet is, ahol belophatta tanítványai, környezete szívébe mindazt, ami számára fontos volt. Istennel és Istenből élt, erős és bizakodó volt egészségesen és betegen egyaránt. Őrzik és őrizzük emlékét. bm Vasárnap (Kolozsvár) 2014. június 29.Semmit Isten nélkülEmléktábla a hitvalló tanárnőnek Június 14-én Óradnán a templom búcsúünnepét ülték meg a Kiss Attila plébános által pasztorált hívek. A Szentháromság búcsúra a környékbeli papság is eljött ünnepelni: Geréb Péter besztercei plébánossal és kerületi főesperessel koncelebrált Fechete Jenő dési ferences, Ráduly Béla ferences, Claudiu Oltean görögkatolikus feldrui plébános, Vranau Pavel óradnai görögkatolikus plébános, meghívottak voltak: Nechiti Lazar és Ganea Gheorghe. Az ünnepélyes szentmise főcelebránsa és szónoka Geréb Péter volt. A szentmise után leplezték le és áldották meg azt az emléktáblát, amelyet a nagyváradi születésű Bauer Ilona tanárnő halálának egyéves évfordulóján a templomban helyeztek el. A tanárnőről Geréb Péter azt mondta: ő az angyalok között van, közbenjárását is lehet kérni, hiszen angyalként élt. Mivel szülőhelyére temették el, nem Óradnára, ahol munkás életét a helyi közösség megbecsülésének örvendve töltötte, s ahol a radnaiaknak hiányzik, ezért készült a tábla, ezzel a szöveggel: „Ez a tábla Bauerné Madarász Ilona (1942–2013) Julianus-díjas tanár emlékére állíttatott, a római katolikus hívekért és a magyar gyermekekért végzett több mint 45 éves áldásos munkásságának elismeréseként”. A tanárnő a magyar–angol szak elvégzése után Óradnára követte férjét, és itt élte le munkás életét, nevelte a sajátjai mellett a gyermekeket az iskolában, tanította a nyelvét veszített nemzedékeket kultúrára, Isten- és emberszeretetre, anyanyelvük, nemzetük ismeretére. Már 1990 előtt is férjével együtt támasza volt a mindenkori római katolikus plébánosnak, a plébániának. Iskolai tevékenységén túl önkéntesen foglalkozott a ministránsokkal, s ha a kamasz fiúk közül bárkinek papi hivatás csírázott a lelkében, ő segített magyarul tanulni és felkészülni a kántoriskolai felvételire, az ott való helytállásra: Óradnán ugyanis nem működik magyar oktatás, még a családban sem a magyart használják az itteniek. Nihil sine Deo, hirdeti a tábla, Bauer Ilona életét, hitvallását jól kifejezve és összefoglalva: semmit Isten nélkül. Ebben követendő példa sokak számára, ahogyan egy Isten háta mögötti, eldugott helyen, ahol anyanyelvét alig használhatta, ő megtalálta az örömet, az életet szebbé tevő apróságokat, azt, ahol ő adhat és segíthet. Sosem panaszkodott, hogy magyar szakosként alig-alig tudott a rajongásig szeretett irodalommal foglalkozni, csupán hobbiként, hanem azt végezte mindig, amire szükség volt, ugyanakkor megtalálta azt a helyet is, ahol belophatta tanítványai, környezete szívébe mindazt, ami számára fontos volt. Istennel és Istenből élt, erős és bizakodó volt egészségesen és betegen egyaránt. Őrzik és őrizzük emlékét. bm Bauer Ilona /Nagyvárad, 1942. szept. 27. - Óradna, 2013. május26.- Nagyváradon temették el. Vasárnap (Kolozsvár) 2017. január 30.Otthon és biztonság az időseknekNyolc bentlakóval kezdte meg működését az a farkaslaki idősotthon, amelyet panzióból alakított ki Sebestyén Erzsébet és Simon. A Nyikó Idősek Egyesületének megálmodói ünnepélyes megnyitót tartottak hétfőn. Udvarhelyről, a környező falvakból, Csíkszékről és Szeben megyéből érkeztek az otthon első lakói – tudtuk meg Both Tímea pszichoterapeutától, a létesítmény ügyvezetőjétől. Az egyesület létrehozói közel két évtizedes vendéglátói tapasztalattal rendelkeznek. Az épület háromszintes, ötvennyolc férőhelyes. Huszonhárom, külön fürdőszobával rendelkező szobája négy-, három-, két-, illetve egyágyas. „Munkánk célja az itt lakók életminőségének javítása: a teljes ellátás mellett a társasági életre való ösztönzés. Fontosnak tartjuk megtartani, ápolni a szociális kapcsolatokat a hozzátartozókkal, fizikai és lelki gondozást nyújtani” – részletezte az ügyvezető. Geréb Péter, a község alpolgármestere kitartó munkát kívánt, az idős lakóknak pedig békés környezetet. Hamarosan indul a helyi napközi építésének projektje, és párhuzamos nyitotta meg kapuit a község első magánkezdeményezésű öregotthona. Mindkét intézményre szükség van – jegyezte meg. Laczkó Vilmos plébános vallja: a működtetők kedvességét az idősek és személyes imája is kíséri majd. Áldáskérelem és közös imádság után Sebestyén Simon köszönetet mondott a jelenlévőknek az együtt gondolkodásért. Meglátogattuk az egyik szoba lakóit. Nem győztek hálálkodni mindazért, amit új, élethosszig választott otthonukban megélnek. Szakápolójuk nem érzi nehéznek a mindennapokat, mert nagyon szereti hivatását, de a feladat „embert próbáló”. „Öröm az otthon elindulása, az, hogy szeretetet tudunk nyújtani – nyomatékosította Sebestyén Erzsébet. Mintha nagycsaláddá váltunk volna…” Nem akartak ugyan kórház jellegű otthont, mégis fogadták azokat, akik súlyos betegség után rehabilitációra szorulnak. Lelkét az is megmozgatja, hogy milyen szépen megköszönnek minden odafigyelést. Belső elégtétel látnia az élni akarást. Molnár Melinda Székelyhon.ro 2017. június 1.„Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja”Szombaton Csíksomlyóra zarándokolnak Babba Máriához. Vasárnap vendégeket hívnak, nagykanállal esznek, hétfőn, a helyi templom búcsús ünnepén, a Szentlélek kiáradásának napján a pünkösdölőket fogadják és együtt fohászkodnak templomukban, a sokpapos búcsús misén – nem egy, hanem három napig tart piros pünkösd ünnepe az udvarhelyszéki kis faluban, Székelyszentléleken. A búcsús előkészületekről, a szentléleki pünkösdölésről Lázár Emese számol be. A legenda úgy tartja, hogy valamikor, réges-régen Farkaslaka, Malomfalva, Bogárfalva, Szencsed és Szentlélek népe összeült tanácskozni: hová építsenek a közösségnek templomot? Nem jutottak egyezségre, de amit az emberek nem tudtak eldönteni, arra a választ az égiek adták meg: pünkösd napjára hó esett arra a Papdombra. A Jóisten megadta a jelt: ide építsétek meg az Isten házát, emberek! Ide is épült, ez volt Farkaslaka község és az itt élő közösség első temploma, amelynek búcsús ünnepét a Szentlélek kiáradásának napján, pünkösd hétfőjén tartjuk – elevenítette fel a szentléleki templomépítés mesés történetét a falu szülötte, Geréb Péter, akit arra kértünk, mesélje el, hogyan és miként él a búcsús ünnep a faluban, őrzi-e még a régi szokásokat a maroknyi, 700-800 fős közösség? – Mint minden településen, nálunk Székelyszentléleken is nagy ünnep a búcsú, a legnagyobb esemény a faluban. A szentléleki búcsú különlegessége, hogy szinte egy időbe esik a csíksomlyóival, így nálunk háromnapos az ünnep. A szombat a csíksomlyói zarándoklat napja, régen szekerekkel, gyalogosan, ma már autóval, autóbuszokkal mennek a Nyeregbe, Babba Máriához a falubeliek – sorolta a helyi szokásrendet Péter. Jogos büszkeséggel mondta: ő maga az egyik meghonosítója a Csíksomlyóig tartó, immár többéves és többnapos lovas zarándoklatnak. – Az ünnep előtt nyolc nappal ülünk nyeregbe, és tesszük meg az utat öten-hatan, ahányan összegyűlünk a nagykörre. Ebben az esztendőben négyen leszünk. A kiskör csütörtökön indul. Népesebb a társaság, ehhez húsznál többen is csatlakoznak a községből – részletezte a nyeregben a Nyeregbe tartó hosszú, de élményekkel teli zarándoklatot, amelynek résztvevői vasárnap estére érkeznek vissza a faluba. A vasárnap családi ünnep, ugyanakkor a rokoni, baráti kapcsolatok megerősítésére is szolgál: ezen a napon összegyűl a család, a rokonság, testvérek, nagynénik, nagybácsik, keresztkomák, de még a közeli jó barátok is hivatalosak az ünnepi ebédre. Az asztalra a hagyományos ünnepi menü kerül. Aranysárga, finom tyúkhúsleves, jóféle házi majorságból, amit a levesben főtt zöldségekből készült franciasaláta előz meg. A hagyományos főétel a levesben főtt hús, a bárány- vagy disznóflekken, a tojásos szelet, melléje savanyúság, pirospaprikával megszórt krumpli, utána finom házi sütemény és ital – sorolta a menüt Geréb Péter. – Édesanyám mindig ezt főzte vasárnapra. Hozzánk a bátyámék, a farkaslaki keresztkomák jöttek el mindig vendégségbe. Mivel én vasárnap estére érkezek haza a lovas zarándoklatról, szakítottam ezzel a hagyománnyal, hiszen nincs időm aznap vendégeket fogadni. Az én nagykanalas napom hétfőn, a tulajdonképpeni búcsús ünnepen van, amikor a sokpapos búcsús mise van a templomban. Ezt is ünnepi ebéd követi, de ezt már többnyire szűk családi körben ülik meg, kivétel én, aki most is a búcsú napjára hívok vendégeket: a szentléleki és a malomfalvi plébánost, az udvarhelyi testvéremet, a községbeli közeli jó barátaimat. A búcsús mise után a családi háznál gyűlünk össze, ebben az esztendőben is húsznál többen leszünk az asztal körül – vázolta a házirendjét Geréb. Nevetve tette hozzá: gyermekként a búcsús kirakodóvásárt szerette a legjobban, ahol a ragacsos, falun igazi kuriózum csemegének számító vattacukor volt a kedvence, de a fűrészporral kitömött similabda, az egy hét múltán színt váltó „ezüst” nyaklánc is csábította. – A népviseletbe öltözés inkább Malomfalvára jellemző, nálunk az egyháztanácsosok öltenek székely gúnyát, a helyiek is a legszebb ruhájukat veszik fel az ünnepen – tette hozzá. Székelyszentlélek búcsús ünnepének napját a pünkösdölés régi, kedves hagyománya is különlegessé teszi. „Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja, / holnap van, holnap van, a második napja” – ezt az éneket fújják a székely ruhás, 8–10 éves kislányok, akik házról házra járnak hétfőn, így köszöntik a falu lakóit. Táncot járnak, majd megválasztják a pünkösdi királynét, akit a vállukra emelnek. A végén magasra emelt, áldó karokkal, „Ilyen nagyra nőjön a maguk kendere!” kívánsággal búcsúznak. Ezt a szép hagyományt a falu szülötte, Hegyi Miklós Dezső honosította meg újra, még a múlt században, a 60-as, 70-es években – mesélte a székelyszentléleki hagyományok, a falu történetének elhivatott kutatója, tudója, a helyi tájház létrehozója és gondnoka, Balázsi Dénes bácsi. Hargita Népe (Csíkszereda) lapozás: 1-9
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
